Warning: array_merge() [function.array-merge]: Argument #2 is not an array in /var/userdata/web/rogerkapitany.hu/website/www/wp-content/plugins/wp-pagenavi/scb/Options.php on line 44

Roger & Kapitány horgászkalandjai

Gyúrói Horgásztó

Gyúrói Horgásztó

2011.05.04.

Kapitánnyal nagy erőkkel folytattuk a környékbeli tavak feltérképezését, így került látóterünkbe a Gyúrói Horgásztó. Egyszer már elhalasztottuk a tó látogatását az ott rendezett környezetvédelmi nap miatt, szerencsére múlt hétvégén már nem ütköztünk ilyen akadályba.

Mielőtt hosszasan taglalnám, hogy miként csaltuk – vagy nem csaltuk – horogra uszonyos barátainkat, pár dolgot el kell mondanom a hétvégével kapcsolatban, hátha más is okul belőle.

Egyfelől a Nokia OVI Maps bár ingyen van, pont annyit is ér. Valószínűleg már semmi nem mossa le rólam, hogy rajongok a földutakért, de e mögött igazából csak az az egyszerű tény áll, hogy a fent említett navigációs gyöngyszem minden kicsit is köves utat szilárdburkolatú útnak vél. Mindegy, hogy forgalom elől elzárt útszakasz-e, vagy nem, vagy, hogy 500 méter múlva földút lesz belőle… Ha kicsivel is rövidebb, mint bármilyen – az úti célhoz vezető – rendes út, akkor azt fogja választani. De legalább láttunk Roger Juniorral őzet. Az is valami.
Teljesen más téma, de számomra ugyanolyan érthetetlen. Nem kifejezetten a könnyű málhás cserkésző horgászatra vagyunk berendezkedve, ha Juniorral megyünk horgászni, akkor érthető módon a felszerelés nagy részét én cipelem, illetve húzom. Ez egy horgászláda, egy csalis láda, egy pontymatrac – mert óvjuk a halállományt, ugye – egy botzsák, amiben a merítőn át a rodpodig minden benne van, két horgásszék, etetőanyag, kaja, satöbbi, mindez rögzítve egy molnárkocsira, hogy ne kelljen kétszer-háromszor fordulni. Hatalmas könnyebbség lenne, ha ezt a képződményt nem buckákon és kőhalmokon kéne keresztülvonszolni, hanem mondjuk döngölt, vagy legalább letakarított ösvényen lehetne tolni. Ez legalább +1 pontot érne, mint infrastruktúra, főleg, ha a helyszínt egyéb módon nem lehet megközelíteni.
De elég a morgásból, lássuk mi történt a hétvégén!

A Gyúrói Horgásztó egy hozzávetőlegesen 7 hektáros vízfelület, rendezett környezettel. A tó weblapja kimondottan informatív, példaként állhat a legtöbb információs oldal számára. Többek között innen tudtunk az április 16-án tartott környezetvédelmi napról is, ami miatt végül másik időpont mellett döntöttünk.
A tó megközelítése már közel sem volt annyira triviális. Bár a honlapon erről is van leírás, az ott említett “Faház Presszót” nem nagyon találtuk, valószínűleg mert időközben “Rózsa Presszóvá” keresztelték át. (?) Végül a kedves helybéliek igazítottak minket útba, így szerencsésen megérkeztünk a helyszínre.
Egy tágas, legalább 20 autó befogadására alkalmas, kerítéssel és sorompóval leválasztott parkolóból érkeztünk a büféhez, majd a halőrházhoz. Itt megváltottuk a jegyeket, beszélgettünk pár percet a halőrrel, majd kinéztünk egy horgászhelyet a tó északi oldalán, és pár percen belül birtokba is vettük. A tó és környezete tényleg szépen rendben van tartva, látszik rajta a helyiek gondoskodása, a galériában lévő képek is ezt mutatják. Frissen ültetett fák, kijavított töltés, újonnan kihelyezett szemetesek, tényleg, le a kalappal.
A kinézett horgászhelyre való megérkezés után nekem legalább negyven percembe telt, amíg összeszedtem magam a molnárkocsi vonszolása után összeszereltem a saját felszerelésemet és segítettem Roger Juniornak (továbbiakban RJ) összerakni a sajátját. Ezt követően azonban már semmi nem állhatott az utunkba, felcsaliztunk, bedobtunk, és vártuk a csodát. Jó sokáig vártuk…
Először – valamivel talán tíz előtt – Kapitány fogott egy nagyobb kárászt valami mangós pellettel, majd RJ fogott egyet csontival. Pár órára rá RJ fogott egy pontyot is, ugyancsak csontival. Kapitánynak volt egy füstölgős kapása, el is kezdte “kidolgozni” a halat, ami az első pár másodperc után hagyta magát vontatni, majd a part közelében újra felélénkült, és nyomott egy utolsó sprintet befelé. Na, mi akadt a mangós pelletre? Egy süllő. Itt néztünk egy nagyot, pedig a napnak még korántsem volt vége.
Már-már kezdtünk bealudni, amikor RJ kapásjelzője felüvöltött, Junior ráérősen felállt a horgásszékéből és “bevágásra utaló” mozdulatot tett, majd partra dolgozott egy amurt. Na, az is csontira jött. Egyszer már a közvetlen közelemben történt hasonló, de most sem csodálkoztam kevésbé, mint akkor.
Mondanom sem kell, hogy nekem pár kapáson kívül nem volt egész nap semmim, akárhogy cserélgettem a csalikat és a módszereket. A halak nagyon bátortalanul ettek, vagy a szereléktől ijedtek meg, pedig semmi különös nem volt benne.
RJ egyébként pont annyira impulzív horgász, mint amennyire én impulzív horgászeszköz-vásárló vagyok, igazából minden módszert végig próbál, egészen addig, amíg van még épkézláb szerelék a közelében, vagy amíg el nem durran az agyam és nem küldöm el büfébe, sétálni, vagy aludni, a helyzettől függően. Most hétvégén a nagyobb kapásai közti szünetekben spiccbotozott, amivel viszonylag nagy hatékonysággal fogta a sneciket a sneci-leveshez. Ilyen étel persze nincs (én legalábbis remélem), de a snecik csak gyűltek-gyűltek, egészen addig, amíg az egyiket el nem kereszteltem Bodrinak és nem adtam rá egy pórázt, ami nyakörv helyett egy hármas horogban végződött szegény Bodri szájában. Partközelben lógattam be, és vártam a csodát.
Az jött is, de a másik boton, már éppen pakoltunk, amikor kapást jelzett a műszer, másfél percre rá már szákoltuk is a 2-3 kiló közti pontyot. Nem egy vadállat, de sokkal jobb, mint üres kézzel hazamenni. Kicsivel utána kettőt csippant a kapásjelző a másik boton, jelezve, hogy Bodrinak játszótársa akadt. Pár pillanatig árgus szemekkel figyeltem, hogy mi fog történni, de semmi sem történt. Amikor a pakolás vége felé kivettem a botot, hogy leszereljem, Bodrinak már csak hűlt helyét találtam. A hármas horog bánatosan billegett az előke végén, de a halnak egyetlen alkatrészét sem találtam meg rajta. Ha kicsit szemfülesebb vagyok, akkor talán valami ragadozót is hazavihettem volna.
Összepakoltunk és pont 7-re értünk ki, elbúcsúztunk a halőrtől és hazafelé vettük az irányt. Nem fogtuk magunkat agyon, de mégis eredményes napot zártunk, főleg RJ, bár az 50 centitől pár centivel elmaradó mini torpedóját még a fogás után visszadobtuk. A Gyúrói tó szép környezetben van, érdemes kimenni, körülnézni, horgászni egyet. A helyiek kedvesek, segítőkészek, a mellékelt térkép meg remélhetőleg elég segítséget nyújt a tó megtalálásához.

Fogható halfajok

Ponty, amur, kárász, keszeg, harcsa, süllő, busa

Adatlap

Horgászjegy ára: 3000 Ft (2 nemes hal, 5 kg egyéb)
Éjszakai jegy: 4000 Ft
Ifjúsági jegy: 1500 Ft (1 bot, 1 nemes hal, 2 kg egyéb)
Gyerek jegy: 700 Ft (1 bot, 1 horog, 1 kg egyéb)

Telefon: +36 30 4919502

Honlap: http://www.gyuroito.hu

Galéria

 

Térkép


View larger map

Értékelés

Környezet: 8/10
Infrastruktúra: 3,5/10
Halbőség: 5/10

Frissítés

A bejegyzést utoljára 2012.06.08-án frissítettük a horgászhelyre vonatkozó, a bejegyzés keletkezése óta esetlegesen megváltozott információkkal. (Napijegyek ára, honlap cím, telefonszám.)

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz Facebook oldalunkhoz, így első kézből értesülhetsz az új cikkekről, információkról.

 

Share

Fatal error: Exception thrown without a stack frame in Unknown on line 0